Ahogy közeledünk az önkormányzati választás időpontja felé, úgy színesednek – ha lehet még egyáltalán fokozni a káoszt – az esztergomi politikai élet történései.
A választások közeledtével a politikai erőviszonyok is kezdenek átrendeződni. A Fidesz sok elhibázott döntés után a parlamenti választásokon megmutatta: helyes irányba indult el, amikor deklaráltan szakított a Meggyes-féle örökséggel és a megújulást választotta mind a tettekben, mind pedig a kommunikációban.
Az elsöprő országos siker azonban lépéskényszerbe hozta a kormánypárt helyi ellenzékét is, legfőképpen a mentelmi jogától búcsúzni kényszerülő Meggyes Tamást és a permanens ellenzéki kampányába merevedett Tétényi Évát.
Tétényi Éva reményeit a következő ciklussal kapcsolatban leginkább saját maga rombolta le. 2010-ben a teljes ellenzék a kampány mögé állt és nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy abban a helyzetben tulajdonképp a protest szavazatok tették őt polgármesterré. A Meggyest övező közutálat tette őt a polgármesteri székbe.
Azonban mint írtam: az őszi esélyeit Tétényi gyakorlatilag lenullázta. Talán csak a rossz tanácsadóira hallgatva de az sem kizárt, hogy pontosan átgondolva lassan szembefordult minden 2010-es támogatójával. Első körben a politikailag haszontalan civil támogatók estek ki kegyeiből, majd sorra következtek a pártok is. Nem is olyan rég még a szocialisták majálisán tartott beszédet egy színpadon a most csúfos buktát szenvedett Mesterházyval és Gyurcsánnyal – ma pedig már az esztergomi ifjú szocialisták az egyik legnagyobb kritikusai tevékenységének. A helyzet analóg a Jobbikkal kapcsolatban is. Nem volt olyan rég az az idő, amikor Vona Gábor vitte a Parlamentbe Tétényi és a „nép” üzenetét, azonban az egykori zsinagóga körül kibontakozott botrány már megmutatta: Tétényi számára ma már inkább nyűg mint áldás az egykori támogató. Ezt persze a párt a szemére is vetette, mondván négy éve nem volt gond az, hogy támogatták őt polgármesteri kampányában. Talán a DK az egyetlen olyan párt, akit még meg tud szólítani Tétényi, azonban ezen képződmény politikailag a városban szinte mérhetetlen szinten van, azonban – fura módon – tagsága nagyban közös halmazt alkot azokkal akik legvégsőkig és leghangosabban kiálltak Tétényi sokszor elhibázott politikai tevékenységével. Talán fogalmazhatunk úgy: ők az elvakult támogatók.
Elemezzük egy kicsit Meggyes helyzetét. Ő volt az, akiről mindenki azt állította: minden botrányt túlél. Ez egy jó ideig így is volt. Meglepő botránysorozattal a háta mögött indult versenybe és végül bukott el 2010 őszén. Azonban a Parlament tagja maradt és a kétharmados többség fenntartásához szinte minden szavazatra szüksége volt pártjának. A végső bukásra várni kellett.
Amikor a helyi pártszervezet tisztújításán Meggyes alul maradt György Róberttel szemben, sokak meggyőződése az volt, hogy csupán színjáték a vezetőváltás. Sőt, sokak még akkor is hitetlenségüknek adtak hangot, amikor az új elnök az országos sajtóban bejelentette: sem Meggyesre, sem pedig a frakció többi tagjára nem számítanak a következő ciklus jelöltjei között.
Meggyes természetesen cáfolta ezeket az állításokat és kinyilvánította, hogy az esetleges visszavonulásáról önmaga fog majd dönteni, nem mások helyette. Azonban már ekkor érződött, hogy végleges törés alakult ki politikai karrierében. A végső ütést azonban a legfőbb ügyész parlamenthez intézett megkeresése vitte be az egykori kiskirálynak. Hosszú évek után az országgyűlés arról döntött, hogy felfüggeszti Meggyes mentelmi jogát. Az indok jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés volt.
Az egykori polgármestert ez olyan mélyen érintette, hogy ez után a döntés után már nem is vett részt a Parlament ülésein. Túl sokat nem kockáztatott ezzel, mert amikor a választókerületi elnöki pozícióját is elveszítette a Fideszen belül, egyértelművé válhatott számára, hogy bizony itt a vége.
Viselkedésében innentől kezdve egy törés lett megfigyelhető. Az addig Tétényi Éva ellehetetlenítésére fordított energiáit elkezdte egyre inkább sajátjai, a Fidesz ellen fordítani. Ezzel egyidőben új szövetségesre is szüksége lett, akit a jelek szerint Tétény Évában talált meg.
Amikor napirendre került a Strigonium Zrt-n belül Knapp János Pál leváltása és megemlítettem ezt az esetleges szövetséget, elég súlyos kritikákat kaptam Tétényi támogatói köréből. Pedig már akkor észrevehető volt az a fajta kibontakozó cinkos összekacsintás, amely mára már – lassan kimondhatóan – szövetséggé forrt.
Hogy mindenki emlékezzen: Tétényi hosszú hetekkel meghosszabbította egy értelmetlen vétóval Knapp menesztését és tartotta pozícióban Meggyes egyik legmegbízhatóbb és leghűbb támogatóját. A miértek a mai napig nem derültek ki, azonban az eltelt időszak sokmindenre rávilágított.
Az új vezérigazgató személyével Meggyes számára megszűnt az a gazdasági hátország feletti ellenőrzési és irányítási lehetőség, amely Knapp idején és korábban (Arany Tamás vezérigazgatóskodása alatt is) számára biztosított volt. Emlékezzünk arra, hogy Knapp segítségével jutott Meggyes családi vállalkozása a városban felállított óriásplakátok egy részéhez.
Meggyes frontot nyitott az új vezérigazgató személye ellen. A fent vázolt érdeksérelem elégséges indok volt számára ahhoz, hogy minden eszközt megragadjon az ellehetetlenítésére. Mindezt tette úgy, hogy nyilvánvalóan szembefordult a megújult helyi Fidesszel és a parlamentbe került képviselővel is.
Így végleg egy platformra került Meggyes Tamás és Tétényi Éva. Hiszen az nyilvánvaló volt eddig is, hogy Tétényi a függetlenségét ezidáig csak és kizárólag a Fidesszel szemben próbálta megvalósítani és bár az országos politikai színpadon történő szerepet végül nem kapta meg, a kormánypárt-ellenes kampányát továbbra is folytatta. Mivel Meggyes önmagában már gyenge volt bármiféle érdekérvényesítésre ezért fokozatosan Tétényi oldalára állt. Először csak finom utalgatásokkal majd egyre több ügyben is nyíltan kimondva azt, hogy ismét egyetértenek. Persze hangosan jelezve: a város érdeke mindez.
Együttműködésük nyereséges lehet mindkettejüknek. Tétényi így a hamarosan elinduló – mit beszélek! évek óta folyamatos... – polgármesteri kampányban maga mögött tudhatja majd saját megtépázott rajongótáborát és a Meggyesre szavazó – a Strategopolis egykori felmérése szerint alacsonyabb iskolázottságú – szavazókat is. Meggyes pedig valószínűleg így látja biztosítottnak, hogy eme nagyszerű barter üzlet révén ráhatása lehessen a jövőben is az Esztergomban folyó történésekre.
Kettejük közös munkája nem újkeletű, hisz Meggyes polgármesterségének idején több évig fizette Tétényi Évát, többek közt az önkormányzati tervtanács elnökeként. Mindez Tétényi cégének nagyjából 12 milliós bevételt jelentett, Meggyesnek pedig egy nagyszerű munkatársat, kinek szolgálati ideje alatt megnyílt az Aquasziget, valamint a Mélygarázs és belevágott városunk a Regia-Civitas belvárost romba döntő – azóta meghiúsult – vállalkozásába.
Hogy most épp a Strigonium Zrt. hozta össze őket újra az sem véletlen. Tétényi Éva alapvető érdeke, hogy a város összes bevétele az ő kezén folyjon keresztül, hisz így tudja a a városban folyó munkálatokat úgy beállítani, mintha egyes egyedül az ő érdeme lenne. Elég csak a közmunkásokra gondolni, akiknek a bérét gyakorlatilag az állam finanszírozza, Tétényi sajtósa – akarom mondani kabinetfőnöke – viszont rendszeres dicshimnuszokat zeng arról, hogy ez az ő saját érdemük.
Meggyest a bosszú hajtja. Amíg az emberi ültek a városi holdingban addig mindennél több pénzt próbált a városi kasszából a Strigoniumba áttenni, és szinte korlátlan játékteret biztosított a vezérigazgatónak. Arany Tamás és Knapp János Pál – túlzás nélkül állíthatjuk – élet és halál urai voltak, majdhogynem korlátlan jogkörökkel. Most, hogy ez a lehetőség megszűnt, Meggyesnek már nem érdeke az, hogy a városi holdingba pénz áramoljon és a vezérigazgató jogköreit is a minimálisra csökkentették. Pedig, hosszú idő óta, most először ül olyan ember abban a székben, aki gazdasági alapon próbálja megközelíteni az évek óta gyűlő problémákat. A cégcsoport működése egyre átláthatóbb és célként lett a nem vagy rosszul működő tagvállalatok megszüntetése is kitűzve.
Persze ez az irány sem Tétényinek, sem Meggyesnek nem illik az elképzeléseibe. Mint írtam: Meggyesnek egész egyszerűen nem fűződik így személyes érdeke a Strigonium pénzzel történő ellátásához, Tétényinek pedig az egyeduralkodói státusza kerül veszélybe, ha más is tesz a városért nem csak ő egyszemélyben.
Épp ezért jött kapóra mindkettejük számára az új adósságrendezés veszélye. Tétényi évek óta szeretett volna új adósságrendezést, azonban ebben a testületi többség megakadályozta. Most azonban akadt egy vállalkozó aki megtette ezt a szívességet Tétényi számára, elindította a folyamatot. Azonban Tétényinek ez nem volt elég.
Igazából a rendkívüli testületi összehívása teljesen értelmetlen volt egy héttel a rendes ülés előtt. A napirendi pont, mely fontosnak tűnt mindenki számára, csak tájékoztatás volt bár az igazat megvallva adósságrendezésről az internetes oldalak már mindenkit tájékoztattak illetve levélben, e-mailben közvetlen a képviselőkhöz is el lehetett volna juttatni az információt. Azonban az elindított adósságrendezés ürügyén a képviselők még egy napirendről dönthettek: mely szerint újra kell tárgyalni az önkormányzati cégekkel – és köztük igen, a Strigoniummal – az adósságrendezési egyezséget.
És minő furcsaság! Leglelkesebb támogatója ezen ötletnek Meggyes Tamás volt, aki annakidején az első adósságrendezési bizottság tagjaként a 100%-ban történő igénykielégítés mellett érvelt, most már azt indítványozta, hogy saját cégeink csak a törvényi minimumot kapják meg. Számokkal levezetve: Knapp idején még az volt Meggyes érdeke, hogy a Strigonium 100%-on kapja meg az önkormányzattól a tartozásokat, miközben a Zrt. a tagvállalatainak csak 50-60%-ot fizetett volna ki, mostanra ez az arány megfordult. Meggyes és Tétényi azt várná el, hogy a Strigonium az önkormányzattól csak a kintlévőségeinek kb. felét kapja meg, viszont a cégcsoport tagjainak minden átvállalt adósságát teljes mértékben fizesse ki. Nem fura? Rég volt már ennyire átlátszó indítvány. De világosan látszik: ha már nem Meggyes kezeli a pénzeket, akkor akár a városi cégek kivéreztetése is megtörténhet. Mert ez a megoldás ahhoz vezet, hogy a Holding veszteséges lesz. Bezzeg Knapp még megérdemelte volna, hogy gazdálkodjon az adósság fennmaradó részéből, megfelelő „haszonnal” – legalábbis Meggyes szerint. Tétényinek – egyértelműen – tetszett az ötlet, hiszen a terv véghezvitelét levezénylő eseti bizottság tagjai közé ő maga javasolta Meggyest. És a kör bezárult.
Gyakorlatilag egy olyan bizottság jött létre, amely csak a formaságokat fogja lebonyolítani, hiszen a döntés már réges-rég megszületett, valahol zárt ajtók mögött. Ez nem más, mint egy látszattevékenységet végző látszatbizottság, legalizálandó a két méltóságában sértett személy kicsinyes játszmáit.