Egy kis választási matematika

A számok nem tudnak hazudni. Ha a tényszámokból indulunk ki, nagyot nem tudunk tévedni. Eljátszottunk egy kicsit a tavaszi országgyűlési választás számaival, hogy meglássuk, mit hozhat az ősz.

Először is kezdjük az egyes jelöltekre leadott szavazatok százalékos arányával, és konkrét értékével:

A Fidesz 50% alatti tavaszi eredménye egy dolgot előrevetít: ha mindenhol csak kettő darab jelölt indulna, egy fideszes és egy "ellenfideszes", akkor bizony Esztergomnak a következő öt évben nem fideszes városvezetése lenne. Ez szinte biztos. Ez a lehetőség azonban jó eséllyel csupán matematikailag létezik.

A Fidesz 50%-hoz erősen közelítő eredménye azt is mutatja, hogy három vagy több fajsúlyos jelölt indulása esetén  szinte kizárt, hogy ne a fideszes jelölt nyerje meg az adott körzetet, vagy épp a polgármesteri széket (hívhatjuk ezt "dobogofire szindrómának"). Azért írom, hogy szinte, mert 2010-ben például közel kétezer választó átszavazása okán sem az egyéni körzetekben, sem a polgármesterválasztáson nem tudta a Fidesz hozni a pártszimpátia alapján elvárható számokat, a választott pártjuk jelöltjét elutasítók egyértelműen a független jelöltekre szavaztak. És főleg olyan független jelöltekre, akiknek neve ismerősen csengett, mint a Szent István Gimnáziumból kitett tanári kar tagjai, vagy korábbi önkormányzati képviselői minőségük okán ismertté vált személyek.

Ennek a megismétlésére azonban kicsi az esély. A tömeges átszavazáshoz ugyanis szükség volt Meggyes négy éves ámokfutására 2006 és 2010 között. És bár biztos vagyok benne, hogy az elmúlt négy év önkormányzati fidesz frakciója nem szerzett magának új híveket ebből a kétezres átszavazó táborból, ugyanakkor a pártszervezet elmúlt másfél éve másról sem szólt, mint hogy ezt az "eltévedt nyájat" meggyőzze: ideje újra bizalmat szavazni egy megújuló helyi pártalakulatnak. A tavaszi számok pedig már azt mutatták: az eltévedt nyáj kész hazatérni, feltéve, hogy tényleg kitakarították, amit ki kellett (és egyedül ebben van most bizonytalansági tényező: mennyire meggyőzőek a jelöltek). 2010 nem tud megismétlődni.

Játsszunk azért el a gondolattal egy kicsit: mi kellene ahhoz, hogy minden körzetben és a polgármesteri székért is csak két épkézláb induló sorakozzon fel? Megint nézzük meg a táblázat sorait! Érdemi eredményt tavasszal csak a baloldali összefogás, az LMP és a Jobbik ért el. Akár az LMP, akár a Jobbik szavazói nélkül viszont  Esztergomban semmilyen egyöntetűen baloldalra pozícionált, onnan támogatást váró vagy elfogadó jelölt sem lehet képes akár körzetet, akár polgármesteri mandátumot elnyerni. Bármilyen ellenzéki összefogás csak a Jobbikos szavazókkal együtt hozhat eredményt és csak úgy, ha semmilyen módon nem köthető a baloldali pártokhoz. Magyarul, ha valóban képes lenne független, lokálpatrióta mozgalomként megjelenni és mindezt hitelesen felvállalni. 

A Fidesz szemszögéből nézve a fenti táblázat megnyit egy további taktikai opciót. Ha meg tudnának egyezni a háttérben a Jobbik helyi szervezetével, hogy azok nyilvánítsák ki: nem indítanak saját polgármesterjelöltet, ellenben a szavazóikat a jobboldali polgármesterjelölt támogatására buzdítják, akkor ezzel nagyrészt el is döntenék a polgármesterválasztást a jobboldal javára. 17%-os támogatottsággal legjobb esetben is csak legfeljebb 2 képviselőtestületi helyre számíthatnak, egy külön háttéralku keretében ennél talán többet is ki lehet alkudni. A Jobbik kulcsszerephez juthat - ők lehetnek a mérleg nyelve: ha a lokálpatrióta mozgalom mellé állnak, azt vihetnék sikerre (és diktálhatnak komoly feltételeket, mert nélkülük...), ha nem, akkor a Fidesz győzelmét biztosíthatják be egy apró gesztussal. Végül is nem példa nélküli az ilyen együttműködés az országban. Gondoljunk csak Szegedre. 

-csj-