Ezen alkalommal a Megtekintések sorozatban én, Körmöczi Miklós az esztergomfüggő polgármesterjelölt,
MEGTEKINTEM ÖNMAGAMAT ...
Ki is vagyok én valójában? Honnan veszem a bátorságot, hogy a Nagy Megtekintők közé merjek furakodni? Mi a célom a Megtekintésekkel? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ, miközben magamba tekintek.
Ki vagy Te egyáltalán?
Körmöczi Miklós vagyok, 1957-ben születtem Esztergomban, tős- (vagy tözs-, törzs-, ahogy az előző képviselői bemutatkozásokból kiderült, ezek a variációk is szóba jöhetnek) gyökeres esztergomi családban. Az érettségimet még itt helyben tettem le, a gépészmérnöki diplomámat már Győrben szereztem, közgazdásszá a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem elvégzése után váltam.
Munkásmozgalmi múlt, MSZMP, III/III.?
Ezek valahogy elkerültek engem, talán azért mert én nem sündörögtem a közelükben. Mostanában az érintettektől sok mellébeszélést hallani, hogy így volt, meg úgy volt, de szerintem az örvény csak akkor ránt le, ha a közelében úszkálsz... ezt teheted szándékosan, vagy hülyeségből, a vége ugyanaz lesz. Kisdobos, úttörő, KISZ tagság, ezzel be is fejeződött, most is csak horgászigazolványom van. Én inkább szakmai alapon gondoltam a jövőmet építgetni, visszatekintve úgy gondolom ez volt a jobb választás.
Eddig hol és miből tengetted az életedet?
Alapvetően mindig ipari cégeknél dolgoztam termelésirányítóként, gazdasági vezetőként. A nyolcvanas évek közepétől tartós külszolgálatban, Németországban – kezdetben még az NSZK-ban – töltöttem több mint egy évtizedet néhány etapban, a rendszerváltást is ott éltem meg. Ebből következőleg az „eredeti tőkefelhalmozás” magyarországi folyamatából kimaradtam. Csak a távolból tudtam követni, hogy miként omlik össze a magyar gazdaság, hogyan hordják szét a termelőeszközöket, miközben a közterületek átnevezéséről folyt a vita... Gyerekként a Knorr nagyapámtól hallottam már ilyesmit, amikor 47-ben az ő Prímásszigeten lévő hetvenöt fős vasöntödéjét államosították, az irány ugyan fordított volt, de az eredmény az ugyanaz. Jelenleg egy német területen is működő cégnek vagyok a gazdasági vezetője, de alapvetően Esztergomban élek.
Mi a bánatnak vagy Te egyáltalán itthon? Sohasem gondoltad, hogy kint telepedjél le?
Természetesen számtalan lehetőség lett volna rá, de én mindig csak gazdasági száműzetésnek tekintettem a külföldön töltött éveket. Amikor két-három hetente hazajöttünk Esztergomba és a Táti úton megláttam a Bazilikát, éreztem, hogy itthon vagyok. A Dunának is más a szaga Regensburgnál vagy Passaunál, mint Esztergomban.. hiába szebb és rendezettebb a környezet.
Család, lakás?
A német szakos nyelvtanár feleségemmel Esztergomban élek egy családi házban, fogorvos- szájsebész lányom Budapesten lakik és dolgozik. Örülök, hogy szereti amit csinál és hogy mindezt Magyarországon teszi!
Na jó, akkor térjünk rá a lényegre: hogyan kerültél az esztergomi politika rozoga színpadjára?
Az előző önkormányzati választásokkor, 2010-ben – én is, mint sokan mások – éreztem, hogy valaminek változnia kell, hiszen a város tele volt feszültséggel, már minden pusztulásnak indult, a gazdasági csőd előszele érzékelhető volt, Meggyes a helyi társadalom szinte minden rétegébe belekötött, vagy okozott valamilyen gazdasági, erkölcsi hátrányt nekik. Tétényi Éva választási kampányának indulásakor egyszerűen beszippantott a vákuum, senki nem merte az arcát adni az új irányzat létrehozásához. Én nem függtem senkitől, hát besegítettem... Nem tudom, hogy ez ilyen megfogalmazásban még elfogadható-e mindenki számára, hiszen a polgármesteri életút első 12 hónapjának tündöklését bemutató könyv szerzője úgy emlékszik, hogy egy-két segítő akadt, de más nem volt... például egy olyan kis létszámú csapat, amelyik egy hónapig éjjel-nappal vitte a hátán az egészet, meg egy balek, aki koordinálta az eseményeket.
Megnyerte, és azután?
Hétfő reggel csak egy köszi, innen már mindent tudok... Látva a városvezetés működőképtelenségét, létrehoztuk az Esztergomi Lokálpatrióták Egyesületét, nem mellesleg azért, hogy ez a civil csoport szakmai segítséget adhasson a városvezetőnek, ha már egyedül van, de erre meg nem volt fogadókészség.
Gondolom ekkor berágtál mint a hatosanya, ennyi volt! Elhúztál másfelé?
Nem, ennél mélyebben érdekelt a dolog. Irányváltást persze csináltam, közvetlenül a város lakossága felé fordultam. A következő hónapokban és években cikkekben, lakossági fórumokon próbáltam tájékoztatást adni, a várost és az itt élőket érintő aktuális problémák elemzésével, a hiányosságok, visszaélések bemutatatásával. 2011-ben a „szemétügy”-be ástam bele magam, szakmai javaslataim természetesen ebben az esetben sem találtak visszhangra. A másik fő téma az adósságrendezést volt, ennek kapcsán számtalan írás és felszólalás született, hogy a lakosság informálódhasson a város gazdasági helyzetéről. Még a végkifejlet előtt sikerült egy adósságrendező fórumot is szerveznem, amin több száz résztvevő hiteles tájékoztatást kapott, a korábbi évek alatt elherdált milliárdok okozta gazdasági terhekről. Egyébként jó lett volna, ha erre a fórumra mindenki eljön és akkor tudatlanságból nem születtek volna agyatlan pletykák, hogy ki, mit, miért, hogyan, stb.
Ezt követően volt még ugye egy népszavazás, melynek szervezésében szintén a frontvonalban voltam. Ezen a népszavazáson feltett 11 kérdés politika mentesen, kizárólag a város gazdasági helyzetének a jobbítását célozta. Azután csináltam még egy parkolási próbapert is, azzal a reménnyel, hogy ezáltal sikerül a parkolás üzemeltetésének az elszámolását a jogszabályok által előírt módon végeztetni, ha már a testület ezt önszántából nem akarja megszavazni.
Tehát itt az elmúlt négy évben volt egy s más, amivel töltöttem a szabadidőmet... hogy erről nem sokan tudnak? Lehet, de szerintem akit érdekel a város sorsa az igen, a négy évig a fotelban üldögélőket pedig nem is érdekli.
Ne mondd azt, hogy nem hallottad még, a közszereplés és a politika nem egy hálás dolog! Miért akarod most polgármesterként tovább csinálni?
Külföldön nem csak szakmai tapasztalatokat szereztem, hanem benne éltem a fejlett piacgazdaságban, annak minden előnyét és hátrányát volt szerencsém megtapasztalni. A nyugati típusú, évszázados demokráciára épülő társadalmi berendezkedés megszokása után, itthon gyakran komoly hiányérzetem támad, folyamatosan keresem annak lehetőségét, hogy mi módon lehetne ezen a területen változást elérni.
Azt gondolom, hogy polgármesterként lenne arra lehetőségem, hogy Esztergomot felrázzam, a gazdasági struktúráját átalakítsam úgy, hogy első sorban az alapfeladatokat maradéktalanul és magas színvonalon ellátó, szolgáltató jellegű önkormányzat jöjjön létre, az eddig domináló vállalkozó típusú működést felváltva. Szilárd meggyőződésem, hogy a közpénzekből nem szabad bizonytalan kimenetelű vállalkozásokba fogni (pl. élményfürdő, mélygarázs, szállodák, stb.), mert az ilyen jellegű beruházások rendkívül kockázatosak, a megtérülés és az üzemeltetési eredmények elmaradása újra veszélybe sodorhatja a várost. Ha a büdzsé megengedi, inkább infrastrukturális beruházásokban kell gondolkodni, amelyek a lakosság életminőségét javítják, város fejlődést elősegítik azáltal, hogy a magántőke beruházási kedvét növelik. Gondolok itt a városi úthálózat, közterületek, közművek fejlesztésére, mely generálni képes turizmus fejlődést, új cégek megtelepedését az ipari parkban, amiből újabb adóbevételek származnak... stb.
Másfelől szükségesnek tartanám a hivatal működésének az átszervezését, egy korszerű városüzemeltetési rendszer megteremtését, – beleértve a szolgáltató cég átszervezését is – valamint egy kimondottan ügyfél centrikus, magas szakmai szinten működő ügyfélszolgálat létrehozását.
A szóróanyagomon, a plakátomon egyébként ezt a stílusváltást hivatott megjeleníteni az
ÚJRATERVEZÉS!
Ja, majd elfelejtettem a legfontosabbat! A mutyinak vége! Teljes átláthatóság minden területen. Új városi honlap, minden rajta lesz, ami a személyiségi jogokat nem sérti. Minden...! Néhány kattintással elérhető módon! Stb., Stb....
(Persze ezt eddig is meg lehetett volna csinálni, nem kellett volna csak „itt állni és nem tehetni mást”, vagy a másik verzió, miszerint „nem ülhetek tovább tétlenül”.)
Én se nem csak tehetetlenül állni, se nem tétlenül ülni nem fogok! Én elindulok, futok, csak győzzenek követni!
Ez nagyon szépen hangzik, de hogyan lesz meg ehhez a támogatásod a testületben? Mert ugye a polgármester az ugye nem diktátor, hogy egy személyben hozzon döntéseket?
Úgy érzem képes vagyok arra, hogy a politikai nézetek különbségéből fakadó ellentéteket a lakosság között feloldjam, ez vonatkozik természetesen a különböző politikai beállítottságú képviselőkre is. Én eddig is beszélő viszonyban voltam és vagyok a legtöbb párt képviselőivel és szimpatizánsaival, civil szervezetekkel, bizonyos közös célok érdekében egy asztalhoz tudtam őket ültetni. Ilyen eset volt az adósságrendező fórum is, vagy a népszavazási zárófórum, ahol a pártok megyei és országos szintű emblematikus képviselői is egy más mellett ültek. Én konszenzuson alapuló tárgyalások híve vagyok, a közös elemeket általában sikerül megtalálnom, anélkül, hogy a célt elveszíteném. Jó ötletek, jó stratégia és tartalmas, átgondolt, jó előterjesztések kellenek! A képviselőket – mert nekik nyilván nem ez a szakmájuk – döntési helyzetbe kell tudni hoznia a polgármesternek. Ebben a polgármestert nem akadályozhatja senki (persze eddig sem akadályozta volna). A megoldandó feladatra kell koncentrálni, a személyeskedés, a másokon való felülkerekedésre törekvés, a harcos szellem állandó fitogtatása árt a városnak. Ezt kell mindenáron elkerülni. Nem háborúzni kell, hanem békességben meghallgatni egymást.
Kardot a hüvelybe! Huszárok lóóóóról le! Oszolj! A háborúnak vége!
A végére még lehet egy személyeskedés? Az a hír járja balról, hogy Téged a FIDESZ támogat, hogy csökkentsd a Tétényi esélyeit.
Na ja, hírek mindig vannak, de ahogyan szokták mondani, minden hír hír, tehát én ezt úgy veszem, hogy ezáltal legalább utána kérdeznek, hogy ki is az az elvetemült Körmöczi, aki a következő 5 évre hatalomhoz akarja a FIDESZT juttatni? Először is sem a FIDESZ sem más nem támogat. (Megjegyzem civil támogatások segítenének néhány szórólap előállításához.) Szerintem ők is bíznak a FIDESZ-ben, hogy az én segítségem nélkül is menni fog a dolog, ha ebben esetleg meginognának, akkor kimennek az utcára, bármerre nézve erőt meríthetnek, hiszen mindenhol csak azt látni: „BÍZZON A FIDESZBEN”. Egyébként amikor még az aláírásgyűjtés ment, olyan sutyorgások is voltak, hogy a Körmöczi kommunista! Én az illetőt nem láttam, de lehet, hogy 45-től nem mer kijönni a pincéből, azt feltételezve, hogy az oroszok még a spájzban vannak. Egyébként a keresztapámat a jogi diplomájától 45-ben megfosztották, 56-ban letartóztatták, Kistarcsára került, majd szabadulása után néhány évvel az ott szerzett bajokba belehalt. Ha valaki azt feltételezi rólam, hogy én ezek után lelkesedem vagy lelkesedtem a kommunizmusért, az már orvosi eset.
Tehát visszatérve: én nem azért indultam, hogy a Tétényi táborát faragjam, hanem azért, hogy polgármesterként szolgáljam a várost, mindazzal a tudással, tapasztalatokkal, amiket tanulmányaim, valamint tétlenségtől mentes életem során begyűjtöttem. Az én szemem előtt nem a bruttó 523 ezer + 15% költségtérítés (+ mutyi) lebeg, én azt már elértem, amit akartam, az én
lelkem nem eladó. Egyébként én egyik jelölttársamat sem tekintem ellenségnek, mint ahogy azt a facebook oldalamon közzétettem:
Nem másokat akarok legyőzni, hanem az elképzeléseimhez támogatókat találni...
Ez eddig szép volt! De mi a részletes programod? Konkrétan mit akarsz tenni és miből? Hogyan lesz lóvé a városnak, ha Te nyersz és nem a FIDESZ támogatottja?
Legközelebb majd megtekintem a programomat is.
Körmöczi Miklós
Az esztergomfüggő polgármesterjelölt
Folytatom... amíg látok