Újabb emlékhellyel bővülne az esztergomi és az összmagyar történelmi emlékezet, ha a november 27-én esedékes ülésén a megyei közgyűlés jóváhagyja azt a projektötlet együttest, amely a térség építészeti örökségének további fejlesztését és hasznosítását tűzte ki elsődleges céljául. A hatás természetesen továbbgyűrűzne, közvetlenül érintené a megye gazdasági potenciálját és társadalmi valamint népességmegtartó szereppel bírna a környező területeken. A hely szellemébe vetett hit egyúttal Esztergom műemlékeit és látens történelmi örökségét is érintené, a megelőző korokban használt, de mára mellékpályára került, illetve tervekben már megfogalmazott felújítási, revitalizációs tervek új lendületet kaphatnak ezáltal. Szent István Emlékhely kialakítását és a Mattyasovszky-bástya rekonstrukciója is szerepel a projektben.
Ásatás a Várhegyen
fotó: mno.hu\Wierdl Zsuzsanna
Szent István Emlékhely kialakítását szorgalmazzák a megyei területfejlesztési koncepcióban. A tervezet keretében az első magyar király szülőhelyét és palotáját kívánják feltárni és zarándokhellyé alakítani, egyúttal az egykori Szent Vid kápolna maradványai is bemutatásra kerülnének a megfogalmazott javaslatok alapján. A koncepció továbbfűzése integrált turisztikai fejlesztés keretében valósulna meg a középkori és kora újkori várárok helyreállításával egyetemben.
A Szent Vid kápolna régészeti munkálatairól a nyár folyamán adott interjút a Szerda magazinnak Major Balázs a feltárás vezető régésze, aki elmondta, hogy felbecsülhetetlen értékű és rendkívül kvalitásos 14. századi falkép töredékeket hoztak felszínre, amelyeket feltételezhetően ugyanaz az itáliai festőiskola kivitelezhetett, akik a várkápolnába látható freskókat is készítették. „A templom valószínűleg kéthajós szerkezetű volt, amely Nyugat Európában is ritkaságszámba megy”– tette hozzá Major.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvény meghatározása szerint nemzeti emlékhely a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyar, illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bír, továbbá amely országos jelentőségű állami megemlékezés színhelye lehet, és amelyet az Országgyűlés törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánít. 2011-ben összeülő törvényalkotás differenciálta a meghatározást, és különbséget tesz történelmi, nemzeti és kiemelt nemzeti emlékhely között. A megyei közgyűlés szövege nem fejti ki pontosan, hogy a Szent István Emlékhely milyen státuszt kapna.
A projekt tartalmazza még a Vízivárosban a középkori és törökkori városfalak felújítását, valamint környezetük helyreállítását is, ezáltal a korabeli török kikötő rekonstrukciójára is sor kerülhetne. A tervekbe említést tesznek a Mattyasovszky-bástya és kis török fürdő megújulásáról is.
Újabb feltárás és a múltban megálmodott jelen nélküli jövő
kép: Zsembery Ákos: Középkori és építészeti emlékek védelme (Módszertani javaslat holt műemlékek bemutatásának kritikai elemzéséhez). 2009, Budapest (doktori értekezés), tervek: Teleki Katalin, H. Nándori Klára, Horváth Dénes
Nincs új a nap alatt, hiszen már több tanulmány is felfigyelt a Víziváros műemléki prezentálhatóságában megbúvó lehetőségekre, ugyanis az említett városrész középkori maradványai egységesebb és érintetlenebb formában vészelték át az idők múlását, miközben az évszázadok nagyvonalúan elrobogtak a falai között. A Hévíz erőd ölelésében elterülő kis török fürdőt a visszaemlékezések szerint még a XIX. század közepén is használtak ferences rendi szerzetesek posztókészítésre. Sok helyen az erődrendszer pártázata is megmaradt, így az eredeti szintek lesüllyesztésével lehetőség nyílna az impozáns erődrendszer méreteinek érzékeltetésére.
A törökkori fürdő - amely a középkor folyamán az „idegenek és szolgálónépek” tisztálkodási helyeként funkcionált - és a bástya modern formába történő átültetéséről és bekapcsolásáról az esztergomi fürdőélet vérkeringésébe már korábban is esett szó, a revitalizációs tervek 2007-re készen áltak.
A belső tér kialakításának látványterve
kép: Zsembery Ákos: Középkori és építészeti emlékek védelme (Módszertani javaslat holt műemlékek bemutatásának kritikai elemzéséhez). 2009, Budapest (doktori értekezés) tervek: Teleki Katalin, H. Nándori Klára, Horváth Dénes
1240 m2-en történt volna beruházás gyógyvizű fürdő kiépítésével, rendezvényközpont és vendéglátó ipari egység létrehozásával párhuzamosan a Katona István utca és a Kis-Duna sétány által határolt területen. A bástya tetején pedig kávézó és kilátó üzemelt volna, a gépészeti rendszer pedig az építményrendszer legalsó szintjén kapott volna teret, ezzel egyidejűleg a bástya belső felén galériát alakítottak volna ki, így a központi medencét közrefogó falak bemutatására is sort kerítettek volna az illetékesek, ha megvalósulnak a tervek. Az építkezési projekt komplexitása egyébként mind-mind a releváns használatbevételt szolgálta volna, konzerválva az építmény középkori jellegét és értékeit a modern térhasznosítási igényeknek megfelelően.
A kivitelezés ebben az esetben is a jól bevált munkamódszert követte, és álom maradt több tucat tervezettel egyetemben. „Ha tudsz megannyi szép tervet mutatni, ne pazarold egy kivitelezésre az energiádat”– és most valójában Jockey Ewingot parafrazáltuk, nem pedig a megye egyik hajdanvolt urát.
A Várhegyhez és közvetlen környezetéhez simuló beruházások mellett Szent István király földi pályafutásának utolsó stációja (Szent István kúria), az egyetlen magyar alapítású Stefanita keresztes lovagrend kolostora és a hozzá tartozó katedrális méretű temploma is bemutatásra kerülne, karöltve a régészeti kutatásokkal, a városrész feltárásával és régészeti parkban megvalósuló prezentálásával, továbbá turisztikai fogadóépület építésével. A sokrétű megvalósítás Szent István zarándokhely kiépítésével egészülne ki, egységes tartalommal vegyítve a megfogalmazott koncepciót.
Szentkirály
kép: dunaiszigetek.blogspot.hu
Szentkirály eredetileg királyi birtok volt, amely egyház igazgatásilag a veszprémi püspökség területéhez tartozott. A falu később, II. Géza adományaként a keresztesek tulajdonába került, s ettől kezdve konventjük védőszentjéről Szent István király falvának, illetve Szentkirálynak keresztelik el. A terület története ettől kezdve egybeforr a területen meghonosodó keresztesek életével, akiknek birtoka volt a török pusztításig (1526-1543). A dúlás eredményeként lakói 1543-ra elhagyták a területet, a XVI. században keletkező török szandzsákösszeírások, mint pusztult és lakatlan helységként veszik számba a helységet. Esztergom XVI-XVII. századi ostromai idején a felvonuló seregek fontos átkelő- és táborhelye lett.
A keresztények tábora az ostrom idején (1595)
kép: dunaiszigetek.blogspot.hu
A honfoglalás millenniumának (1895-1896) idejében végzett ásatások során két toronnyal ellátott, háromhajós bazilika maradványaira bukkantak. A rom területén, a román stílusú faragványok mellett jelentős számú gótikus töredéket is találtak. A feltárási munkák alkalmával a templom D-i oldalán az ispotály épületének alapozását fedezték fel, valamint az É-i oldalon a bazilikához épített konvent falainak részleteit emelték ki a régészek.
A szentkirályi keresztes rendház fontos szerepet játszott a középkorban, hiteles helyként működött, amelyről számtalan itt kiállított oklevél is tanúskodik, az 1222-ben kiadott Aranybulla második példányát is a szentkirályi kereszteseknél helyezték el.
És a legvégére az elmaradhatatlan számok. A beruházás egyébként 3,6 milliárd forintból valósulna meg, a kivitelezés időszaka pedig a 2014-2020-as ciklusra esne.
Források: Komárom megye régészeti topográfiája (Esztergom és Dorogi járás). Szerk.: Horváth István, H. Kelemen Márta, Torma István. Akadémiai Kiadó, 1979. Budapest, 123-126. p., Zsembery Ákos: Középkori és építészeti emlékek védelme (Módszertani javaslat holt műemlékek bemutatásának kritikai elemzéséhez). 2009, Budapest (doktori értekezés), 150-153. p. és az a Szerda magazin online version
Képek forrása: dunaiszigetek.blogspot.hu, mno.hu, Zsembery Ákos, 153 p.