Zamárdiban rendezték meg 2015 augusztus 9-én vasárnap az I love Balaton 2X, 4,5 km-es Balaton-átúszást Zamárdi-Tihany-Zamárdi között, ezerszáz fő résztvevővel, amelyen Fonyódi György esztergomi szenior úszó kategóriájában ezüst érmet szerzett.
A verseny sikeres teljesítése egyben megemlékezés is volt a katonaságnál fiatalon, 21 éves korban elhunyt esztergomi Domba Ivánról, aki az első Strigonium Diákzenekar népszerű gitárosa volt és akivel a legjobb barátok voltak.
,,Egy régi kis történet, amit magamban dédelgetek, ami ennél az átúszásnál motivált és végigkísért. A véletlen játéka csupán, hogy éppen itt rendezik meg ezt a versenyt és hogy az akkori kamaszkori és a mostani átúszásom indulási és érkezési helye teljesen megegyezik. 12 éves voltam, életem első nyaralását tölthettem Zamárdiban a Csokonai utcában, az Emma-lakban legjobb gyermekkori barátom Domba Iván nagyszülei villájában, mint vendéggyerek, „az Ivánka legjobb barátja”. Az öreg tábornok, a nagyapa a háború után ide vonult el a távoli kis faluba annak is a szántódi szélére. Ivánnal a katonás fegyelemtől kissé távolabb húzódtunk el, a nyári konyhába voltunk elszállásolva, ez volt a lakosztályunk. A reggeli mosakodás helyett inkább úszással kezdtük a napot. Egyik reggel, amikor az úszásból felnéztem, már közelebb volt Tihany, mint a Zamárdi part. Átfürödtem Tihanyba és vissza. A reggelit lekéstem, a szidást nem, de nem küldtek haza és ez a csodás élmény, ez a kis kamaszkori virtus, - mint Ivánnal a barátságunk is – megmaradt örökre - mondta el a Szeretgomnak Fonyódi György.
Mindketten a Bottyán Gépipari Technikumban folytattuk a tanulást. Iván volt Esztergomban az első Strigonium nevű diákzenekar népszerű gitárosa és az én legjobb barátom. 21 éves volt, amikor a katonaságnál a Szandaszőlősi Repülőtiszti Iskolára került és ott váratlanul meghalt. A hír hallatára Esztergom ledöbbent, a városban rengetegen gyászolták, főleg fiatalok, diákok, mert nagyon sokan kedvelték, szerették Ivánt. Az Esztergom Belvárosi temetőben az első kriptában nyugszik.
Minden alkalommal, amikor a szüleimhez megyek akkor Őrá is gondolok, néha egy mécsessel, egy szál virággal is. Ez az átúszás volt a legméltóbb és a legszebb alkalom a felidézésére, átélésére egy igazi gyermekkori barátságnak" - tette hozzá Fonyódi.